Ma sem tettem érted semmit, varázslat
Kenyeret, tejet venni, felhívni a szabót
Varrt-e hajtókát a régi, rossz kabátnak…?
Csöpögő vízcsapot megszerelni ismét
Vállalni, mit tettem, ma is felelősen
S hogyha ott elkészül, hívnak tüstént innét
Van még a listámon elintézni bőven
Egész nap zsibvásár, nincs egy csöndes szeglet
Hétvégén dolgoztam, óh, de minek, minek?
Holnap újra munka, s nyűgös értekezlet,
Szolgálatkész vigyor: tessél mindenkinek
S cseppenként pohárban bajok gyűlnek-gyűlnek
Mennyi fér a színig, ki tudja, óh, ne mondd!
Árnyékos oldal ez, mindnek, ki betűt vet
Terméketlen salak hegyén lett fekete pont
De napsütés is ért ma, mielőtt megrovol:
Nem tud ez panasznál egyebet ontani
Mert a kedves szava simogató mosoly
S nem lehet azokból eleget mondani
S gyermekeim vágyó, jössz-e, mikor jössz te?
Édesen, búsan sírt csodálatos hangja
Mondja mind, s a kicsi szavukba vág közte
Apa, úgy szeretlek, vigyél el holnapra!
Tizenhat lesz Eszter, Simon x-ébe lép
Kis Fannin ókulár, pillantása komoly
Megelőzte Lázárt anyáskodón eképp
Mert az öcskös alól most nő ki a motor
Elnézem távolról, mint serdülnek jobban
Fájdalom a ködben: nem leszek részese
Megszakad naponként a szívem titokban
Ne vádold magadat, kérlek, kedves te sem!
Amik majd elmúlnak, névtelen e perc
Szintúgy halommá nőve csontjaim felett
Kívánnám, hogy legyen mindből szép nefelejcs
S díszítve őrizzék egyszer majd földemet
