2004. április 17., szombat

Űzetve

Csak űz, egyre hajt, menni-menni
A szerelmet nem lehet feledni,
Előtör újra száz alakban,
Váratlan vágyakban, szavakban.

Megkísértve Téged, bókolón,
Csókolva zabolátlan bohón.
Hiába mondom, hogy mentsd magad,
Mégis vágyom puha ajkadat.

Pirossal jelölt célkeresztben
Tilosba futva lesz a vesztem,
Rám köröznek sötét árnyak,
Vijjogó átok-madár szárnyak.

Lomhán sikló ölednek öble
Lágyan fojt elmúló örömbe,
Halál van töltött fegyveredben,
Elvérzem gyönyörű szemedben.