Vöröslő uszályán kísért a nyugvó nap
Útszéli bozótban tücsöknép hegedült
Csak elmém zörgette a rám hagyott szókat
Útszéli bozótban tücsöknép hegedült
Csak elmém zörgette a rám hagyott szókat
Mentem, mert hajtott valami, mennem kellett
Érett kalászokon mesét sodort a szellő
S furulyaszó hallott távol, útszél mellett
Várva talán valakire, aki eljő
Mentem, nem figyelve tájat, barmot, tovább
Érintetlen hagyva marad úgy mögöttem
Talpamra csókolva a forró agyagporát
Áldás nélkül, feledve, hogy honnan jöttem
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: Honeydew
(Ideje: 07-19-2006 @ 01:38 pm)
Comment: Szia! Tetszik a versed. A "szókat" helyett nem inkább "szavakat" kellene írni? Üdv: H
Hozzászóló: Zsuka49
(Ideje: 07-19-2006 @ 03:19 pm)
Comment: Tetszik nekem is, tényleg jó kis vers!:)) Zsuzsi
Hozzászóló: sziladekor
(Ideje: 07-19-2006 @ 05:24 pm)
Comment: vannak ilyen menetelések... Olyan, mintha nem volna értelme, pedig van. Lehet, hogy nem hagysz magad mögött semmit, csak beépíted a tapasztalatokat, helyére kerülnek a dolgok, formálnak és gyúrnak rajtad. A menetelés végére nyugalmat kívánok Számodra. Meg olyan erős gondolatokat, amelyekből ezt a versedet is írtad. Gratulálok hozzá.
Megjegyzés küldése