Mindegy, hogy ki gyújtja fel benned a lángot,
s hogy elébb izzottál-e, voltál-e már ott,
hol élő birtokául érte majd megveszel,
és csillagokat szórva nem ereszted el
Csak nálam legyél egy hosszú pillanatra,
mikor várok révedve a puszta falakra,
fogjon meg édes látomásod íze,
megigéződöm, s nem kérdem: szelíd-e!
Csak vágyom-vágyom, hogy még fogva tartson,
múljon nyüzsgő reggel, itt érjen az alkony,
s ha szelíden szólít, s ha feldúlja lelkem
szerelmesen csügg majd rajtad figyelmem!
Sodró szabadság lesz szívemen a neved,
a szavak ölelni téged, úgy kellenek!
Hogy megmutathassalak az alvó világnak,
Tüzet okozva, mint fellobogó fáklyak
Győztes öröksége együtt menni veled,
hallgatlak, mint bölcset hallgatják gyermekek.
Itatsz, tiszta szeszként részegítesz tejjel,
ragadj meg, súgod, s minden mást felejts el!
Eképp szállunk feljebb-feljebb a Napba,
s nincs szükség többé már esetlen szavakra,
érzem, hogy szerelem, s csuda ábránd vár ott,
mindegy, hogy ki gyújtja fel benned a lángot!
re: Amoriana-nak - (Cinke)
