Ima Eszterért

Hát hogyan harcoljak érted?

Nyomorultan, egyedül
Kisiklanak a mondatok
Megbicsaklik a suta
Feléd szőtt próbálkozás
Félszegen állunk együtt
A nyomasztó kórteremben
S csak nézlek tehetetlenül

Megígérted, hogy enni fogsz
De visszaküldted az ételt
Lázadsz könyörtelenül
A csövet ledugták ismét
Sírtál, amikor találkoztunk
Félig öntudatlanul is
Csak halkan ismételted:
Nem, nem, köszönöm, nem

Nyugtatóporok simogatják
Egyre gyöngülő idegszálaid
És fáj már minden mozdulat
Elfogyott a húsod mind
Inak reszelik csontodhoz porcaid
Nagyon kicsi és szúrkál szíved
Bezártak, hogy pihenj, feküdj
Maradj úgy, mozdulatlanul

Ágyad fészkelődve feszül
Harmincöt kis pille nyomja
Őket is szabadon engednéd
Uram, küldd el pillangóidat
Kapaszkodjanak Őbelé!
Húzzák vissza az ágyra
Fordítsd meg kis gondolatait
Oda vidd, mikor még élni akart!

Hát hogyan harcoljak érted?
Légy segítségemre Menny!
Fújj harsonát angyalaidnak
Mert itt kevés már az ember
Induljanak meg dörgő szavadra
Törd össze poklának kapuit
Hozd ki Őt a börtönéből
Könyörgöm Hozzád, Istenem!


A napló most hallgat, helyette mindent elmondanak a sorok.