Munka nélkül

Téblábolok csak össze-vissza,

Mint koldus járja céltalan útját
Padok, utcák, s fák között,
S kiknek gallérjuk tiszta,

Már három hete kivetve közülük…
Por nyalja megégett bőröm,
Míg saroktól sarokig vergődöm,
Csillag gyújt fölém enyhítő éjet.
Lásd, nem feszít büszke tartás,
Csak kihordott teherre ítélet:
E várása mozgat sorról-sorra
S hogy hogyan lesz tovább,
Csüggök a Szóló ajakán, hogy mondja!

Egész nap kerestem a munkát,
Hol a virágárus bódéjának dőlve,
Araszolgatván újabb hirdetőkre,
Kik krajcáros bolondot kerestek
Kutyát kergetni féláron, estig,
S nem leltem senkit, ki Budától Pestig
Jóllakást ígért volna bérért,
Hol meg zakóm hátracsapva
Aszfaltos nyárban tikkadtan megálltam
A galambokkal lepett térre nézve,
Lehull-e nekem is a kőangyal kezéből,
Mint éteknek a morzsa, Isten pénze?

Aztán tovább sétálva kirakatot
És üzletek sorát bámultam hiába,
Mik azért portékájuk utánam kiáltva
Próbáltak hűsükbe csábítani.
Inkább kiültem az alsó rakpartra
Ingujjra gyűrve hajókra várni,
De oly kedvetlenül, hogy vigasznak bármi-
Bármi megfelelt. S az idő folyva telt.
Habzást, s olcsó hulladékot gyűjtve
A folyó szemetét a hátán szépen tűrte
S fuldokló halakra horgász vetett hálót
Csalit mellédobva, meghagyva a reményt,
S mintha láttam volna elúszni egy dinnyehéj’ t…

2009-08-04