s évek sodrásából csendes napok lettek,
elmúlt a láz végül, mint tűnik pillanat,
ahogy kísér zsongás, majd magára hagy.
Hidd el, nehéz nekem az ünnepi este,
első lesz ez, mikor kedved nem keresve
csak meredten nézek a sötét szobába,
betakarva ölel, vigyáz egy angyal szárnya.
Hidd el, amit akkor csendben nekem mondtál,
nem számít, miért lett fájó végszó most már.
Vár, csak vár fényesen az elkopott cipő,
hull, csak hull rá egyre, szitál csendes idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése