Hátam mögött hagyom, ím tegnapom
Megírt, sárgás szélű levéllé fakul
Emléknek elteszem, miket azon
Lánggal hevülve firkálgattam vadul
S elpihen fáradt éjek gyümölcse
Tentájába hajtja szomjas toll-fejét
Galamb sem reppen, nehogy költse
Gyertya világol, a hajnal messze még
Alszik a lélek, a pennán Hold ragyog
Jövőbe álmodja magát reménnyel
Bár a múlt sebe fájón fel-felsajog
Már az arany Nap színe árad széjjel
Kiitt pohara mellett fekszik a költő
Meg-megráng félig asztalra borultan
De arcvonása nyugodt, akár a bölcső
Ringásába révedt csecsemőé, úgy van
Tejjel ajkán piciny nyálcsöpp szivárog
Mint megérkezett boldog vándor
Hírét hozó hangos apróság-zsiványok
S fölkelvén e szóra nagy és kicsiny táncol
Áll, nem rezdül a lég, csak az idő molyol
Pókfonálon ereszt újabb lusta percet
Vígan múlathatná, mégis olyan komoly
Elhallgatja némán, a szú hogyan perceg
Csönddel gazdag, táplál az éjszaka
Kint a ködben most is gázlámpák égnek
Az elmúló év, sok óra, perc, a ma
Mind üdvözletét küldi kétezer-hétnek
2006-12-27
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 12-31-2013 @ 07:37 pm)
Comment: Nagyon szép gondolatok, remek vers. Üdvözlettel - Miki
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 01-01-2014 @ 11:04 am)
Comment: Csodálatos a versed. Nem is volt elég egyszer olvasnom, újra és újra elolvastam. Ez a két sor külön is nagyon megragadt a gondolataimban. "Alszik a lélek, a pennán Hold ragyog, jövőbe álmodja magát reménnyel," Gratulálok Zsolt, és nagyon boldog sikerekben gazdag új évet kívánok. Szeretettel: Anna :))
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 01-01-2014 @ 08:04 pm)
Comment: Remek vers, nagyon tetszik, ahogyan fontad, az áthajlásokban különösen sok szépséget és hangulat-teremtő erőt éreztem. A vers belső szellemisége is megfogott, szép ív vitt a zárásig. Örömmel olvastam. aLéb
Megjegyzés küldése