2005. október 21., péntek

Homokszemek

Honnan jöttünk?
S hová megyünk el?
Izzó a kérdés
A válasz hamvába rogy
Vigyél, vigyél jövő!
Roppant tereid mohón
Magukba zárjanak
Eméssz föl egészen!
Csak...
Csak azt a kis
Dalos madarat...
Édes csicsergőmet...
Azt hadd hozzam,
Hadd legyen mindig velem


Létünk,
mint parányi fény lobog
Árva csillagokként vagyunk
Bolyongunk, űz, hajt a vágy
Megérkezni egy távoli világba
S aztán legyűrve azt megint
csak tovább, tovább, tovább...

2005-08-31


Megannyi hulló-hulló
Pihén-puhán rejtőző
Suta álom, gondolat
Egymásra szitál jövőt
S múltat csendben temet
Ha el nem fúvod,
Bizony a pillanat is
Neked örök marad
2005-09-01

Mondjátok, hogy
Van még remény
Hogy fáj, mi elveszett
A magvakat nem éri tűz
Szárnyalnak kéklő
Ég felett
Nem halt ki költő
S költemény

2005-09-01

1 megjegyzés:

Zsolt Kormann írta...

Fullextra:


Hozzászóló: Betti
(Ideje: 10-21-2005 @ 04:56 pm)
Comment: Gyönyörű, bár szomorkás. Nagyon tetszett. Honnan jövünk? az egyik örök kérdés. De azt mondhatom, költészet még van, csak nézz szét pl. a fullextrán. Versed eszembe juttatta Arany Az örök zsidóját. Tovább, tovább!


Hozzászóló: Nelly
(Ideje: 10-21-2005 @ 05:12 pm)
Comment: kedves Zsoló! nagyon tetszik a versed. Úgy érzem, ez a te igazi hangod. nagy grat..