Egyszer rég azt mondtad: vége van a rossznak,
Az elpazarolt évekért, melyet okoztak
Naiv csillagszemek fognak kárpótolni,
Hogyha rájuk nézel, s hagyod őket szólni
Rád függesztve kíváncsi gyermek-tekintetük
Csodás örömteli élet vár rád velük:
Megnyitom és be nem zárom szívük neked
Mint sudár jegenyék állnak előttetek
Örökségem kincsét, mit rajzolt tiszta szód,
Eldobtam magamtól, véle mind a jót,
Mi elválasztja tőlem az élet hangjait,
Ápolgatva sírom elszáradt hantjait
Kicsinyeim várnak - még türelmesen -: szépek,
De elszállnak hamar a hangos gyermekévek
S megtört szemű kamasz néz rám holnap, reggel
Pillantását eztán mindig hordoznom kell
