Volt nékem…

Volt nékem egy elsőm, aki leánnyá lett
Fodros ruhácskáján a finom babaillat
Elszállt, múlt egébe elolvadva illant
Ráncba fut a homlok, s emléket homály fed

Volt nékem az elsőm, leány, bizton tudom
Ujjait megszámolni megszülve sem rest
De óh, szülőt ma már körötte ne keress
Elvesztett, s elhagyott, mint játékszert úton

Volt nékem egy elsőm? … talán nem is volt
Talán álomban kaptam hátamra őt
Nyargalni konyhán-szobán, s leverni fedőt
Messze tűnik, mint messze van Győrtől Miskolc

Volt nékem az elsőm, első hévnek kincse
Gyermekkorból, íme felnőttsorsba lépe
Nem néz vissza legföljebb, ha fotóról a képe
Ujja alá simul egy más ajtó kilincse

Volt nékem egy elsőm, neve Mirtusz-Csillag
Mért’ nem maradhattál, mondd meg nékem, kérlek
Olyan idilli, rügyet bontó szép emléknek
Mondd hát, hol vagy, mikor este téged hívlak?