Óh, Uram..

Óh, Uram, oly talányos vagy velem,

hogy nem tudom, komolyan mondod-e:

megölsz bizonnyal, ha tovább vétkezem?

Mert vétekben telik az időm,

társsal vagy egyedül,

s repülnek a napok szédítőn;

megveszek e magányban belül!

Óh, Uram, azt mondod, te vagy a szeretet,

de távol van óvó angyalod tőlem,

nem érzékelhető hideg, sem forró kezed!

(Mit tudnom ké’ne hittel tűrnöm;

tudom, meghagytad eltávozván,

éjszakákon, csillagtalan sötét űrön,

által időn, s te vagy, ki nem változtál ..)

Óh, Uram, most hallgatsz, oly rövid szavad,

hogy a lélek megbomlik, s elbizonytalanul,

közel jár a világhoz, mely téged megtagad.

Közel a csalóka, percnyi öröm,

s élőfám inkább álomba borul,

mert tilos az út kívül a körön,

s nem hoz árnyas lombot, csak levele hull..

Óh, Uram, az utolsó szó Tiéd, úgyis Tiéd,

csak engem éget egy életen át

az a puszta szó, hogy miért lett így, miért?

2020.07.31.