Tavaszi mondóka

Tavasznak első napja van,
halott és dermedt még a föld,
felszínén jeges szél üvölt.

Tavasznak második napja van,
éledve reppen egy madár,
még hangja nincs, csak
leszáll a csupasz körtefán.

Tavasznak harmadik napja van,
csivog egy egész kis sereg,
házak ablakából nézik
mosolygó, fázós emberek
és egy csíz a csupasz körtefán.

Tavasznak negyedik napja van,
rügy fakad, élni kezd a föld,
kijővén enni ad, s cicáknak
tejet tálba tölt
gondos gazdaasszonyuk.

Tavasznak ötödik napja van,
csípős hajnalhasadásra
apró ólakból kirajzanak
álmos kis baromfiak.

Tavasznak hatodik napja van,
az idő szép és felfelé halad
a Nap égi szekerén,
s kis tóban csillognak
az ezüstös, pikkelyes halak.

Tavasznak hetedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
nemcsak egy csíz
a csupasz körtefán,
de véle minden túlélő egyed,
s lassan kibújnak házaikból
végre az emberek.


megj: a karácsonyi mondóka
szövegrészeinek felhasználásával.
(a karácsonyi mondóka angol népköltés,
Tarbay Ede fordítása)