Tudom, elalszom nemsoká', s a holnap majd felejt
Álmok tengerén szelíden ringva nem lesz több miért
Magammal viszem dalom, mit szívem magába rejt
Bámulok elnézve messze a nyugvó város felett
Talán csak azt a ki nem mondott szót várom
Mit az elmúlt bölcsessége régen asztalomra tett
De akárhogy próbálom megfogni, nem találom
Temérdek írás fekszik kosaramba gyűrve;
Elrévedve tartom ujjaim közt a piros tollat
A csillagtalan sötét háttér előtt addig ülve
Míg az erdő lombja a gyárkéménnyel egybeolvad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése