Lapszélre

Én egy szegény megtaposott szív vagyok.

Ígéret van bennem és talán gyalázat,
Viszonoztam a reám szabott vágyat,
S nem mondtam, óh sosem, hogy nem akarok,

Habár tudtam jól: ez csak afféle léha,
Mindenkit kiszolgáló púpos teve,
Jó, jó, ha kell, a szerelem mestere,
De lenne megbízható szerető is néha

Legalább,… s kizárólag engem taposna,
Mert, mint konszolidált férjes asszony,
Én hűségesen, csakis őt választom.
Igaz, aki a gatyákat, s az edényeket mossa,

-Otthon e titok azért kevéssé publikus -
Az is én vagyok, s ha kell, takaros feleség,
De kis tevémnek legyen az is elég,
Ha előtte kivirulok, s húzzon minden „cicus”,

Mert olyat rúgok, hogy elviszik a házat,
S megtudják, de érdekel (?) foguk szívva, hogy:
Én egy szegény megtaposott szív vagyok,
Ígéret van bennem és talán gyalázat (…)


/e kis közjáték a meglódult fantázia kétes mellékterméke csupán.
Személyekkel, helyzetekkel egyezése a puszta véletlen játéka/