Holdbéli táj most a hely,
mint szó, amely megfagyott,
pár kósza lélek reszket
és rábámul pár halott.
Még küszköd’, élni próbál,
és felpezsdül szellemük,
idejük lassan múlik
és semmivé lesz nevük.
Szokásból lángra gyúlik
a tiszta szesz itt belül,
csecsre vágy, úgy vajúdik,
a gyermek így emberül.
Úgy innám részeg ízét
egy üveg almabornak,
oly, mint én már nem kérdi,
hogy mit hoz majd a holnap.
Elveszett úton járunk
és hisszük, mit hinni kell,
ha süllyed is világunk,
a versmagunk áttelel.
2022. október 18., kedd
Versmag
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: Kankalin
(Ideje: 10-19-2022 @ 08:28 pm)
Comment: Tetszik a vers mondanivalója, tartalmi építése, a reménytelenségben is marad egy kis remény. A pozitív zárás kiemel a melankóliából, kapaszkodót hagy. Van néhány észrevételem, elmondom ezeket. A rímképletet ABCB-vel indítottad, de a 3. és 5. szakasz ABAB lett. Ezen lehetne módosítani, hogy egységesebb, harmonikusabb legyen a sorvégek összecsengése. A 2. szakaszban a „küszköd” erőltetett, szerintem megoldható másképp is az a rész. Mivel már két „és” van a négy sorban, lehetne egy harmadik is, akkor a halmozás eszközeként funkcionálna, gyorsítaná a „beszédtempót”, színesebbé tenné a dinamikát. A „múlik” után vesszőt tennék az összetett mondat miatt. Így gondolom: Még küzd és élni próbál, / és felpezsdül szellemük, / idejük lassan múlik, / és semmivé lesz nevük. A többi szakasszal együtt olvasva hatásos. Esetleg a „még küzd, még élni próbál” lenne jó megoldás, akkor a „még” ismétlése nyomatékosítana. Az „oly, mint én már nem kérdi” sort érzem még erőltetettnek, azt is átgondolnám, egyszerűbb kifejezésmóddal élnék. Kicsit hosszúra sikerült a véleményem, nem tudtam rövidebben megfogalmazni, hogy érthető legyek. Jó vers, minimális időráfordítással szebbé lehetne csiszolni. Gyümölcsöző alkotómunkát kívánok! Kankalin
Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 10-19-2022 @ 11:26 pm)
Comment: Álljunk meg, valami nem stimmel. Ezen a bolygón vagyok? Ilyen hosszú, alapos elemző hozzászólások nagyon ritkák (voltak eddig itt) Vajon mi történik? Mert valami történik és ez határozottan nem attól van, mert megváltoztam volna. Én tudom, hogy középszerű író vagyok, rímképleteim, mondanivalóm nem lépik túl azt az ingerküszöböt, ami indokolná ezt a lendületet. Köszönöm, de nem szeretnék egy kísérleti céltáblává válni. Azt kéne mondanom, hogy köszönöm, igen, megfontolom, mert valóban értékesek és jók a meglátások. De nem, nem akarok csiszolni, és csiszolódni, ez nem egy darab szén, amiből valami szép gyémántkövecskét metszhetünk végül. Ez így lett, ahogy a hangulat és a perc adta. Alkotóként mindig nehéz szembesülni a kritikával és a kritikussal. Van, aki nem a vágyik további iskolázásra a vélt fejlődése érdekében, és nem a véleményezés kedvért küld be írásokat, hanem csak úgy. Van, akit nem érdekelnek szabályok, és mégse érzi okításra való hülyének magát ettől. A hosszú évek alatt nem büszkélkedhettem mély, átfogó és lényere törő kritikai háttértámogatással – tisztelet annak pár kivételnek, akiket épp ezért illő volna megneveznem. Te az egyik ilyen vagy, és AléB, és mások. De van az az élethelyzet, lelkiállapot, amikor az efféle jóindulatú segítő hónalj alá nyúlások inkább kiborítanak, mint építenek. És ez nem a kritikus hibája. Már nem tudok disztingválni. Bármennyire udvariatlannak is tűnik, most a nem a leginkább kimondani kívánt szavam. Túl sok volt az egyedül lezarándokolt út, túl kevés az elismerés. Maradok középszer, az örök utánpótlás öregfiúk válogatott cserepadján. Elboldogulok ezzel a szereppel. Ha a vers erőltetett, lassú és színtelen és túl hosszú is, ha nincsenek a helyén benne a rímképletek, és hülye, régies kifejezéseket, rövidüléseket is tartalmaz, őszintén szólva, nem érdekel. De a szándékot díjazom. Ezzel együtt köszönöm és nem.
Hozzászóló: Kankalin
(Ideje: 10-20-2022 @ 07:59 am)
Comment: Nem ártó szándékkal hagytam itt a fenti gondolatokat, Zsolt. Jeleztem, hogy tetszik a versed. Megmozgatott, időt szántam rá, mert úgy éreztem, hogy érdemes foglalkozni vele. Úgy néztem át, ahogy a sajátjaimat szoktam, és úgy írtam alá véleményemet, ahogy én is szívesen fogadnám, szerencsére kaptam, kapok is hasonlókat. Tisztelet volt bennem a vers és az alkotó iránt. Nem kötelező követni az észrevételeimet, nem is ez volt az indíttatásom, és nem az első eset, hogy ilyen részletesen nyilvánulok meg egy mű alatt, gyakran teszem. Elnézést kérek, hogy „kiveséztem” a versedet, többé nem fordul elő. Legyen szép napod! Kankalin
Hozzászóló: zsoloo
(Ideje: 10-20-2022 @ 06:52 pm)
Comment: Nyilvános bocsánatkéréssel tartozom. Amit leírtam azok teljes mértékben figyelmen kívül hagyták azt a jó szándékot, mely mindenki más számára láthatóan megvolt, megvan benned a kezdetektől, Kankalin. Csak én vakultam el egy rövid időre. Nem tudok elszámolni a viselkedésemmel. Sajnálom. Kérlek, hogy bocsáss meg érte! Minősíthetetlen és tűrhetetlen volt. És ennek ellenére nem ítéltél el. Köszönöm mind a versemhez írt értékes elemzést, mind pedig azt a viszonyulást, amit ebben a helyzetben tanúsítottál. Természetesen nem szeretném, ha mellőznéd a véleményedet írásaim alatt, de gondolom nehéz lesz visszanyernem azt a bizalmat, amit így elveszítettem. Nem szeretném én sem, ha ennél több időt kellene elvesztegetni ilyen butaságok miatt. Inkább foglalkozzunk az alkotómunkával.
Megjegyzés küldése