Hát nincsen már szabály, sem rendező elv
A fül nem ért zenét és megbotlik a nyelv?
Gyönge főt nevelnek hitvány otthonok
Emberért kiáltó pusztuló romok!
Jaj, kivesznek lassan, s dalnok lelkeket
Rohanó kor árja szennyel eltemet
A hallgatások csöndje torkokig felér
Szürke sárba fekszik mind, mi hófehér
Pezsdüljetek színek, léha illatok
Keltsetek életre minden csillagot,
Mely születni gyáva vagy épp haldokol
Az idő zugában megül, mint a por
Talpra régi álmok, Sej, betöltsetek
Úgy akarok látni, ahogy egy gyerek:
Tiszta szívvel sírni holmi semmiért,
Mit csak angyal-lélek és az Isten ért.
