Szebb hajnalt remélek a tűnő éjnél,
Bíborban fürdő, veres hasadást,
Amit, ha Istentől, Ő magától kérnél,
Megtagadva fiát, sem adhatna mást.
Szebb holnapot várok e megcsalt mánál,
Árnyas lombú, örök, délutáni parkkal,
Melyet a szerelem tavasz-íze átjár,
S hol szívem tisztán megőrzi egy angyal.
Szebb jövendő kort hiszek az elmúltnál,
Érett gyümölcsöset ifjam hevére,
Kit, ha látok, mint már férfi, úgy áll
Rózsával, s tudja jól, mit dobol a vére.
Szebb szavak nevében jöttem a világra,
S nem adom fel, amíg valaki hallgat,
Akár kicsiny madárka száll ágról-ágra,
És a néma ajkúaknak torkába dalt ad!
