Fekete uszályán úsztat, ringat pár csillagot,
Sárga gázlámpa fejet himbál, s felette
Nagy, sápadt, ütött-vert Hold arc ragyog.
Nézem életem -levonuló széles folyóvizem
Hív méltósággal bezárni, elnyelni magába,
S bólint rá a révült tekintet: szólj, elhiszem!
Párnákba álmodja álmát most, kinek élete drága.
Bátorság! Előre egy lépés, vissza nincsen út,
Mi lehetett volna, már megtörténhetett,
Feledve balgaságát, mind a lélek nem egy helyre jut?
És bizonyságra fordul a kétségben várt "lehet".
Kibontom hát az ünnepi, lobogó kabátszárnyat,
Kilépve nem nézek vissza többé s tudom,
nem véd meg engem sem emlék sem varázslat,
Innom kell belőled, mert örökké szomjúzom.
2009-08-10
Az idézett sor: Radnóti Miklós:
Sem emlék, sem varázslat c. verséből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése