A lélek csak lélekkel fonódik össze,
de a test mindig testtel hevül,
oly sok kimaradt pillanat közte,
várni csak várni, míg beteljesül:
mikor a lélek lélekkel fonódik össze,
talán a pillantás lesz majd a kapocs,
talán vágyni fogok rá, hogy eljössz-e,
s szerelemmé lesz, mit végül adhatok
A lélek csak lélekkel fonódik össze,
látod, minden így kezdődik el,
mint meztelen karra hulló szöszke,
vagy elvetett szó, mi később kikel:
akkor a lélek lélekkel fonódik össze,
s elválasztani őket többé nem lehet,
s hogy mi lett később, vagy ami megelőzte,
nem számít, mert együtt vagyok veled!
2020.05.12.
Papp Ádám, költő azonos kezdetű verse (2018. 10.31.) alapján szabadon..
csak úgy...
1 megjegyzés:
Fullextra
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 07-30-2020 @ 02:56 pm)
Comment: A "Carpe diem" mély érzésű megfogalmazását érzem a versedben, nem a könnyelműen élő, hanem a tartalmas pillanat iránt elhivatott ember érzéseinek irodalmi erejű megfogalmazását. Szép, jól fegyelmezett vers, hullámzása könnyed, íveiben komplex vers, és különösen tetszik a zárás ereje. Öröm volt olvasni. aLéb
Megjegyzés küldése