Maradok melletted

Csak mondom imáim
a szélnek, a hegynek,
csak a Hold világít,
mormolom:szeretlek,
és a súly nem mozdul.
Édes, nehéz teher,
maradok melletted,
hogyha menni kell.

Kopott sziklán csend,
hol madárdal pihen:
múlttal szövetségben
fogadalmak kötnek.
Ott hiszem öröknek,
az érzés ott ülepül,
maradok melletted,
míg a dal elrepül.

A világ tetején,
havas bércen felül
nincs más, te meg én,
kőszálon semmi ül.
Úgy öleljük egymást
mint ölel a halál,
maradok melletted,
míg karjába zár.