Széthintettem

Széthintettem, óh, valami port

Hamis álmokat csirregve szórt

Betűd közt fészkelő madaram
Felnőtt szívedig kósza szavam

Vigasztalva egyedül-léted
Papírodra rajzolva a szépet
Fiókák reppennek már mögéd
Csőrükből tovább szerte szét

Belepnek hajnali alkonnyal
Bibédre hulló virágporral
És termékenységgel áradva
Szerelem-szülő váradban

Élet-bombák nyomán nyitogat
Elfelejtett tavasz-titkokat
És zsong-zsibong mámorba múlva
S Te elhiszed újra meg újra.