tanulmányvers 5 szótagra

Est föléd hajol,
s tollat fogsz, lehet,
szótintába jól
meghempergeted,
milyen az íze
szerelmes csóknak,
majd neked hisz-e,
mit hoz a holnap?

Megannyi kérdés,
válaszolatlan.
Rád váró két kéz,
s hév oltó paplan,
ujj öt begyére
öt madárka száll,
jobb lesz-e véle,
hogyha rád talál?

Lélek megindul,
ha röpülni vágy,
s ponttá zsugorul
körül a világ.
Virágok pora
belészáll szembe,
és bőröd érzi,
ha érint pelyhe.

Oly csodálatos
mindez leírva,
ám csak vágyakoz’
a hűlő tinta,
mert szó magában:
lég kilehellve,
megfagy a szájban,
kétélű penge.

Szemnek bogára
amint feléled,
csillan kart tárva,
s megőrül érted.
Ajkad olvasom,
szót tőle tanul,
merülni hagyom,
bátortalanul.

Ha úgy árt a szó,
mint mondják, s való,
ajkunkkal vajon
miért mondható?
Nevethetnek biz’
fenn, magas hegyen,
mégis szeretni,
írni: kegyelem