Izzásban

 A tétova test csak néz, bénultan áll,
s az idő haladva felette szitál,
de szelleme epedve gyönyört keres,
s felizzik csöndben e gyönge-gyönge test...

Hajladoz a nádszál, ha fú rá a szél,
titkot rejt a lélek, hallgat, nem beszél,
s tiszta szemnek párja fogván nem ereszt,
pillantás hevíti, mély szerelme lesz.

Csodát sző a világ, emberbőrbe vágy,
tökéletes rendbe tökéletlent vág.
Meglátni millió, elmúlt éveket:
királylány, ki fordul, s vízbe nézeget.

A Mindenség ilyen, a test tétova,
bénultan áll csak és nem tudja hova
illant el szava, s szelleme mit keres,
izzik, csak izzik e gyönge-gyönge test...