Szerettem volna..
de már nem szeretnék..
minden kihunyt..
elmúlt minden emlék.
Ott kinn, egy széken,
túl léten, s halálon
szendergő sötétben
a feltámadást várom.
Amely nem jő, nem,
mert megállt az óra,
időből volt bőven,
ahogy már nincs azóta.
Késik az ítélet,
szívemben kések,
nem lesz kímélet,
jaj, jaj, úgy félek!
Nincs cél, értelem,
mi összekötne,
elhalt énekem
immár oh, örökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése