Annyi éven, színpad-fényben, ripacskodva játszott,
Félre értett, féltve védett színes hazugságok,
Csak szeretni akarok, szeretni!
Édes mélységekbe szédült vágyam,
Látod, oly sok időbe telt, míg megértettem,
Könnyűnek miért a tett mér? Már megmérettem;
S elfáradtam, hogy tovább kitaláljam…
Már ezen túl nem érdekel semmi,
Vigyázva vénségig, az úton csak végigmenni,
Felfogni a súlyos választ: lenni – vagy nem lenni,
Csak szeretni akarok, szeretni!
Görcsben ne szorongasson a kezed,
Kérlelhetetlen igazság ellenében járni,
Legyen szelíd szemedben a könny, s történjen bármi,
Szerelmes csillagom, nem, nem lehet!
Már ezen túl nem érdekel semmi,
Kőszívem szála szilánkra fagytól-hőtől hogy reped,
Éveket nem múló hűséggel adni csak Te neked,
Csak szeretni akarok, szeretni!
2009-11-17