Új buborék született:
Szivárvány gömbjét
Mint egy fázó szöcskét,
Úgy melengette a nap,
Féltőn, ha egy pillanat,
Mely mindenképp eljő,
S beborítja setét felhő
Ringó semmi-testét,
Megóvja, s talán az estét
Még itt tölti lebegve …
De csak nem is sejthette
Hogy simogató karja
Elmúlásába hajtja,
S hártyáján úszó
színek Gyönyörét nem lesz kinek
Odaadni ajándékba.
A parton álló két fa
- Szomorú fűzek voltak -
Némán siratot daloltak
Egy halk lélek-pattanásig,
És érkezett egy másik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése