Egy szóban, a puszta lényeget,
Cifraságra szabályt hogy lehet,
Vagy hevületre odaillő jót,
Találó jelzővel megfogni valót?
Alkottam doszt, tengernyi rosszat,
Sajnált az ég, szégyellte naphosszat,
Mit hordott a nemes élű lap,
Nem bírt csoda lenni, csak salak!
Nekem miért nem jutnak mézek,
Duhaj, vad, mélyből-lüktetések,
Gyöngéd futamok, miből villámos
Bölcsesség származik, számos?
Hová röppen a lepkés gondolat,
Míg fújtatok beérni, mint vonat,
Hogy végül kusza ákom-bákom,
S egy szó maradjon a lapon: vágyom…?
Míg keservben főtt e bú kebel,
Csiholódva azért rálelt, mire kell,
Megbékélt, mint túrásán a tulok:
Majd mások feltúrják, mit én nem tudok!
Social network: Szinay Balázs kedvéért…
