Alszom csak nagy éjek ölén,
hol halk tücskök zenélnek,
ott, hol együtt van ő meg én,
s szelíden kanyarog egy ének.
Deréktáján pihen kezem,
szerelmes eszmélet bódít,
az álomban oldva elveszem,
meglelve végre a valódit.
Ott, hol együtt van ő meg én,
szelíden kanyarog egy ének,
alszom csak nagy éjek ölén,
s halk tücskök zenélnek.
2019. 08. 12.
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 08-16-2019 @ 07:25 pm)
Comment: Remek vers. Tömör, de rendkívül kifejező, a kerete pedig úgy tartja egyben, hogy nem marad utána kérdés. Nagy élmény volt olvasni. aLéb
Hozzászóló: hori
(Ideje: 08-20-2019 @ 08:34 am)
Comment: Talán ezek a legklasszabb pillanatok. És amikor - utólag - elmerengve az emberben tudatosul a szerencse, és hogy végre olyanvalaki fekszik mellette, akit szeretni képes, és akit megérdemel. :) Tetszett!
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 08-22-2019 @ 10:13 am)
Comment: Nagyon tetszett. Nehéz bármit írni, mert szuper. :))
Megjegyzés küldése