nem számolt kacska zönge hajtás,
vágni való vétlen kedves vadvirány,
hogy porzóként szállna szélben nevetve,
s megtalálna, hogyha engednéd, talán…
Most virágzik az alma, meggy, a szilva,
forr, érik a tavasz minden titkolt heve,
a nedv a testben vágyva úgy szüremlik
láthatatlan’ buzog éhes méhet várva,
Nap felé bodorul a szerelmes akác levele.
Most játszik etűdöt a szív nyolc billentyűje,
muzsikál, zsong millió repedni kész
versikémmel teli lüktető véredény,
s nem bír szép keretben megmaradni
a vadrózsákba oltott felfeslő remény!
Most ér megállómhoz kék buszod,
s míg az utasok felett elrévedezel,
pillantásod keresem póznának dőlve,
s nem rohanok, mint szeretnék előre
peronon utánad..., mint mindig, ha látlak.
… most szól,… előre,… rohannék mindig utánad…
a peronon, ha látlak… vágyott pillantásod…
… zsong, muzsikál a szív billentyűje…
tavasz szüremlik át zsongó etűdbe…
… rózsákba oltott vad remény… nem bír megmaradni..
Most annyi édes szó van bennem,
nem számolt kacska zönge hajtás,
vágni való vétlen kedves vadvirány,
hogy porzóként szállna szélben nevetve,
s megtalálna, hogyha engednéd, talán…
