A határ hűvös volt, s illatos
Vártalak, hogy hátha visszahoz
Az emlék olyan csalfa játék…
De - mert nem vagy - drága ajándék
Nálad jártam,
Vittél régi, kopott kerékpáron
Várj csak, mindjárt kitalálom:
Arany kalászok integettek
Szellőre hajolva pihentek
Nálad jártam,
Napszámosok előtt hajolva
Anyámnak odaintve mondtad
-Szőlőtőkék közt ültem addig-
Míg Te kapáltál, Ő italt vitt
Nálad jártam,
Este volt – oly sok régi kép
Néztem Vitézt, hogyan tépi szét
Kíváncsi csirkékre mordulva
A pöttyös ócska labdát újra
Nálad jártam,
Az éjeket visszaálmodom
Ha mennék is, késő már, tudom
Nincs a veranda, hol babot fejt
Kezem őrzi kezed, s nem felejt
2005-05-25
Nagymamám emlékére
1 megjegyzés:
Fullextra
Hozzászóló: Netelka
(Ideje: 05-26-2005 @ 01:14 pm)
Comment: Szívszorítóan szép.
Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 05-26-2005 @ 01:39 pm)
Comment: Ennél szebben nem lehet neki emléket állítani!
Hozzászóló: _zizike_
(Ideje: 05-27-2005 @ 06:07 am)
Comment: Ezt az emlékezést nem szabad megzavarnom... szavakkal.
Hozzászóló: fenyesi
(Ideje: 05-27-2005 @ 07:02 am)
Comment: Egyike legjobb verseidnek! Annak meg kiváltképp örülök, hogy nem egy szerelmes vers!! (Igaz, ahhoz nem is írtam volna semmit!)
Hozzászóló: csizi
(Ideje: 05-27-2005 @ 05:15 pm)
Comment: Nagyon szép verset írtál, gratulálok ! Üdv.
Hozzászóló: veva
(Ideje: 05-27-2005 @ 09:12 pm)
Comment: Ez egy nagyon! Ha már nincs az élő, az álmoknak is nagyon tudunk örülni!
Megjegyzés küldése