Hallod, hogy március ígéretétől
Reszketőn sóhajt fel a tél-álmú rét?
Éled és tavaszt vár a lankás szép völgy,
Pedig oly csalóka, lepke-szárnyú még
E fagyott földet megérintő mosoly.
Kis rügyecskéi óvatlanul nyílnak,
Bár szándéka feltett, merész és komoly.
Szédíti, gyöngíti az a finom illat.
A férfi jól tudja, s óvná mezejét
Felnézvén az égre enyhe időért,
S takarva burkol be minden csemetét
Türelme gyümölcs lesz, ehhez bíz’ Ő ért :)
Nyáréjre művel, aszúcseppet kortyol
Útszélről nézem csak, mint fordul benne
Elgondolkodom, hogy egyszer mily jó volt…
S kerékre kapva eltávozom messze
2005-03-01
1 megjegyzés:
Fullextra:
Hozzászóló: LunaPiena
(Ideje: 03-01-2005 @ 02:04 pm)
Comment: Jó újra olvasni - remélem, gyakrabban "kerekezel" vissza egy-egy ilyen verssel!
Hozzászóló: Bogika
(Ideje: 03-01-2005 @ 02:55 pm)
Comment: Örülök, hogy újra olvashatlak.
Hozzászóló: _zizike_
(Ideje: 03-01-2005 @ 07:46 pm)
Comment: Nagyon szép vers, tetszik és elgondolkodtam rajta. Egy röpke perc két évszakot felölelve, s a végén már elkerekezve... bevallom, nem értem. :) Persze nem is tisztem, ezt meghagyom a vers írójának! :)
Hozzászóló: Vigi
(Ideje: 03-01-2005 @ 09:25 pm)
Comment: Jó volt újra olvasni téged...
Hozzászóló: veva
(Ideje: 03-02-2005 @ 12:37 pm)
Comment: Elég sok mindenről szól ez úgy érzem! :) Persze leginkább a természetről talán. A földiről, meg az emberiről! :)))
Megjegyzés küldése