2004. július 1., csütörtök

versfolyam - indító

Csak az a kérdés:
Hogy legyen hát tombolva zúgó
És büszkén hegyormot ostromló
Gátakat tépő, rohanva áradó
Mégis szívedbe fészket rakó
Ez estvéli szép, s kedves üzenet?
Ha kitalálod, látod, mindent meglehet;
Örömmel nyújtom, hadd fogjam hát kezed:
Hisz ragyogva indultam én is útra
Cseppjeim föld alól napfényre bújva
Vágyva keresték lélek-cseppjeid:
Hogy csörgedezve bátran jöjj Te is
Legyünk ma sodró folyammá
Mint lámpást gyújtogató, olyanná,
Terebélyes fává, melyen vers gyümölcs terem:)...


ez volt a kezdete egy irodalmi lapon sok gyönyörű kis vers születésének, melynek a Versfolyam címet adtam - felhívás egy keringőre.

Nincsenek megjegyzések: