Újrakezdés

Ma megadtam magam a csúf halálnak

Fagyott földön fekve, szétterülve, így,
Hollókat vártam, csípjék, mit találnak-
Vak szememnek száradt, haszontalan gödrét.

És nem jöttek, csak dörgő repülök az égen-
Hallottam, amint ezüst csíkot húztak,
A Naptalan szürkeségből, örök sötétben
Hó hullott arcomra, csipkés, nagy és pihés.

Ha ezen túl itt feküdnék, mozdulatlan
Először a szálló hó födne el csöndben,
Azután port szitálna reám, mint egy paplant,
S nem tűnne föl e simuló lanka senkinek.

S tovább időzve talán fű és gyökér nőne,
Utca helyett terjedő erdős vad vadon,
S nem lenne már vadász, ki lőne őzre,
S ki megzavarna, míg a szellő súgását hallgatom.

Megpihenne, aki majdan erre téved,
Ajándékba adnám az órát, s amit talál,
Virágillattal vendégelném a vendéget,
S dombomról gyűjtene fészkéhez a madár.

Azért fölkelnék mégis, lerázva a ruhám,
Körül szintúgy unott, siető emberek,
Talán csak nekem telt másképp e délután,
S valami öröm lep látva, hogy a gyepen

Egy bozontos kis fehér terrier hentereg.