Beszélgetések magammal - V.

Negyvenhármat minap elhagyta az óra;

az ember már nem tervez jövőre, hétre, hóra,
csak megy, merre terelik a gondok,
s nem számol félregombolt, leszakított gombot.

Legtöbb mondata "Nem"-mel kezdődik, igen,
végén meg nem illő, számított rím pihen.
S haj, kuszálódnak a véletlen lett sorok,
Mint szálló füst, s kapar kimondani torok

Szavakkal küszködöm, lásd, dőrék céljaim,
lassan elfogy sebem-varró veres cérna mind,
merre járok az úton, magam sem tudom,
majd az okos utókor megvitatja fórumon

Szavakkal küszködöm újra nekifutva,
föl-földobott kőként orcámra hullva
a kitaszított emlékek visszatérnek,
s megédesülnek a múlt keserűségek

Úgy vágyom leírni mindent, ami vagyok,
vigaszt leljen benne szerető, elhagyott,
mielőtt porba hajtom ágam, s menni kell,
még - jaj, de nem vagyok készen semmivel!

2012-02-18

A felhasznált versrészlet 

Ady Endre: A föl-földobott kő c. verséből van.

Nyolc éve már…

Nyolc éve már, hogy szeretlek,
te sosem hervadó rózsa:
ajkam önkéntelen nyitod
hő csókért epedő szóra.

Lobogsz, lobogsz időtlenül,
lángod véd a sötét ellen,
szemedbe merül a szemem,
s vigyázod gyönge szerelmem.

Hiányzol már, látni vágylak,
ha csak percre megyek távol,
s látni véllek bolyongva a
bolt-üveg kirakatából.

Semmiségért is felindul
és várásban nyugtalan lesz,
ha nem tudom, hol jársz, szívem,
s hangokra riad, felneszez.

Dalra fakad egy szavadtól,
s benne nyomban tavasz ébred;
mikor megérint mosolyod,
ölelkezni kell tevéled!

Nyolc éve már, hogy szeretlek,
te sosem hervadó rózsa:
ajkam önkéntelen nyitod
szerelmed dicsérő szóra.