Hol Váli-víz ered, onnan jön világom,
ott van otthonom, a vadregényes Válon.
Az ifjúságom magva ott vert gyökeret,
csudákat kutatva ott lehettem gyerek.
Nagyszüleim tája már másé, idegen,
de ősöm présháza megvan Öreg-hegyen.
Mesélhetnék mennyit, a nyár milyen jó ott,
múlt kútjába lendít, mikor oly bolondok,
s szabad lelkek voltunk, tengeri-táblák közt
kalandozva pont úgy, mint szél hajt virág-szöszt.
Emlékezni jöttem, csak egy pillanatra,
múltam már mögöttem, őrzi szív lakatja.
Levelem otthonra szálljon nagyszülőkhöz,
kertjük minden bokra felett angyal köröz.
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 05-25-2021 @ 12:22 pm)
Comment: zsoloo! Igazi megnyugvással töltött el visszaemlékező írásod! De sokszor gondolok magam is vissza gyermekkorom kis szabolcsi falujára, nagymamám étkeire! Üdv. fTJ
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 06-28-2021 @ 10:15 am)
Comment: Tetszett a vers, nem patetikus, mint a visszaemlékező versek jelentős hányada, de minden sorában, rövid gondolatában ott vannak a mély, szép érzések, és megkapóan hatásos. Örömmel olvastalak. aLéb
Megjegyzés küldése