S pár papírra hűlő barnás hevület
Hasznavehetetlenné lesz szerzett tudásunk
Száradt kalamáris mellett halcsont szemüveg
Az asztal, székkel, mely ó tölgyfából leend
Egyszer kordont vonnak köré kötélből
S nem tudják, hogy lázzal élni mit jelent
A támlán kifakul, s törik hajdan sötét bőr
Körbe minden úgy lesz: korhű szobabelső
Padló nyikor’g, ha lépik, s reccsen ízesen
Csak az üveg száján illant el a pezsgő
S ólomkristályon irányfény játszik el színesen
Szelence nyugszik, rajt’ gyolcs selyem kézelővel
A poháron ajakzsír, s kulcsolt ujjak nyoma
Csonkig folyt gyertyák közt képkeretben nő-fej
S leírt mondatrész, mely nem ért véget soha
Túl almárium roskad, poros, antik könyvvel
Bölcső most nékem, vágyott menedékhely
Forgatva lapjaik, oly bizsergő csönd lel
Végtelenné terjed a békés öblű éjjel…
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 05-20-2008 @ 08:18 am)
Comment: Gyönyörű, zsoloo, teljesen ott voltam, éreztem, hallottam, láttam. Nagyon tetszenek a verseid, és ez sem kivétel. aLéb
Hozzászóló: piroman
(Ideje: 05-20-2008 @ 08:22 am)
Comment: Láttam. Grat.: piro
Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 05-20-2008 @ 10:21 am)
Comment: Olvastalak. Puszi: Andi
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 05-20-2008 @ 01:56 pm)
Comment: Nagyon jól megjelenítetted a témát...:))))
Hozzászóló: szellzsofi
(Ideje: 05-21-2008 @ 04:05 pm)
Comment: Nem értem. Már többször olvastam Tőled, de hogy most mit produkálsz, letaglózó. Jól sikerült. Köszi. zs
Megjegyzés küldése