Fehér papíron maradt puszta verssorok…
Hallgatag az írás, s nem kiált a torok
Nem kér, és nem remél, amit mégis ígér:
Kezedben a mérce, hogy eldöntsd: mennyit ér
Kandallóba gyújtós, vagy féltett kincs a polcon
Nekem drága volt, de eladhatod olcsón
Csak a szívem adtam belé lehemen túl
Te vagy most a tanúm, nem jeltelen hullt
Porba írott álmom tán’ bensődbe rejtez
Talán megőrzöl szó, és el nem felejtesz
Csak ennyi mementóm; egy élethez kevés.
Talán. De talán nem: s ez nem lesz tévedés.
