Megáll, árnyékot von egy őz-sután
Koronákba kapva levelet reszket az esti szél
Álmokat kerget, holt vágyakat űz
Barna hullámba ősz szálakat fűz
Elmúlásba merül, de megvív a fáradt gondolat
Térj vissza, hajnal, s hűtlen nem leszek
Kelts megint dallal, s elébed megyek
Száz éjszakán át hogy vándorol a szív, ne lásd!
Töltsd bensőm buja erdőillattal
Csak mutasd magad, térj vissza, hajnal!
Megcirógatja arcom, s lehunyt szemeim a fény
Hozd május kincsét, jó lesz éreznem
Párával dúsult, hosszún lélegzem
Vadvirágok porára arany méhrajok gyűljenek!
Harmatcseppeket himbál a friss lég
Siess, óh tavasz, hozd május kincsét
Hadd zsibongjon az élet ismét gyönyörűséggel!
Álmokat kerget, holt vágyakat űz
Barna hullámba ősz szálakat fűz
Elmúlásba merül, de megvív a fáradt gondolat
Térj vissza, hajnal, s hűtlen nem leszek
Kelts megint dallal, s elébed megyek
Száz éjszakán át hogy vándorol a szív, ne lásd!
Töltsd bensőm buja erdőillattal
Csak mutasd magad, térj vissza, hajnal!
Megcirógatja arcom, s lehunyt szemeim a fény
Hozd május kincsét, jó lesz éreznem
Párával dúsult, hosszún lélegzem
Vadvirágok porára arany méhrajok gyűljenek!
Harmatcseppeket himbál a friss lég
Siess, óh tavasz, hozd május kincsét
Hadd zsibongjon az élet ismét gyönyörűséggel!