Bolondnak lenni ismét

Bolondnak lenni ismét, csak írni, írni, rí’ni,
míglen ősz fejem a tél egyszer partra inti:

a remény mindennap eképp hevül,

s csendesedve csitul el a lélek legbelül

Elmúlt a feslett nyár, a szó teher lett, teher

Elhallgatva néz csak, s tudja: menni, menni kell!

Bolondnak lenni ismét, csak írni, írni, rí’ni,

míglen ősz fejem a tél egyszer partra inti:

már lassabban lépünk az úton, mi vén diákok,

már messze fújta tőlünk a szél a régi átkot,

de azért egy arany hatosra még futja;

öreg testben ébred a tegnap még kisfiúcska.

Bolondnak lenni ismét, csak írni, írni, rí’ni,

míglen ősz fejem a tél egyszer partra inti;

kétségek közt is a gondolat rendületlenül

felkél és szárnyal, míglen ismét ketrecébe ül.

Szemléli csak a rácsára szálló pillangó szemét,

s szétszáll a múlt, millió darabra szerte szét  

2019. 11.20.