Nyugalmam nem lelem, látod?
Megint egy gyűrött boríték…
Hátoldalán, ha találok
Egy helyet, rákaparni még,
Nem restellném azt a percet
Örök hitszegésből ébredőt,
Mikor megnyerném a kegyelmet
Csak reményem adjon még erőt!
Nem érted, miért hajszoltam,
Nem ismersz, óh, kedves idegen,
A szerelmet oly tébolyultan,
Mire kellett a kín nekem.
Mért’ sebeztem, s sebesültem
Száz édesen súgott szón át
Elsiratva, kimerülten
Várva egy hajnali órát.
Nyugalmam keresem tovább,
Csak a lapok fogynak egyre,
S hajt-hajt felé a szomjú vágy,
Csak ne jöjjön még az este…
1 megjegyzés:
Fullextra
Hozzászóló: ukume
(Ideje: 09-11-2004 @ 10:12 pm)
Comment: Az este az már csak olyan, hogy jön... Jobb, ha megbarátkozol vele.
Hozzászóló: enigma
(Ideje: 09-11-2004 @ 10:27 pm)
Comment: a nyugalom már ott van benned, csak még nem használod ki teljesen...
de lesz ez még így se:) nem csak szerelmes versből áll a világ:)
Hozzászóló: Halogen
(Ideje: 09-11-2004 @ 10:53 pm)
Comment: Ha nincs vágy, nincs az öröm sem... Annál értékesebb lesz, ha eljön, hidd el nekem!
Hozzászóló: csingi
(Ideje: 09-13-2004 @ 09:09 am)
Comment: A szorongó nyugtalanság, vagy nyughatatlanság érződik ebben a versedben.
A békének is ára van..., de belül kell elkezdeni és akkor kívül is eljön. (gondolom... nem egyszerű)
Megjegyzés küldése