Célközönség
Hoppá! Most veszem csak észre, hogy többen vagyunk. Legalább eggyel, mint amennyi a kellemes egyedül írogató magam számára megszokott. Mi történt? Valaki bekukucskált a nyitva hagyott nyíláson. Először is odaírt valamit a lapszélemre! Elképesztő! Vannak itt mások is? Hova kerültem? Ez a kis alig hihető mozzanat pedig megtörtént, egy nagyon is hozzám közel álló ismerősömnek nyílt tágra a pupillája, amikor sorra jöttek az elismerő kis hsz-ek a magánblogoknak szánt írásai alá.
Ugye ismerős a helyzet? Tény, hogy a spirál kockás füzet, meg az illatos kapcsos könyv inkább a 80-as évek divatos adattároló eszközeként futott be karriert, mégis találunk ma is hasonló szuper naivitással rendelkező (főleg hölgyeményeket) –akik eldugva, féltve őrzik, nehogy megtalálja, akinek igazából szól. Titkos szerelmeinknek szóló ábrándjaink, vagy csak fiatalkori első életre csodálkozásaink gyakran értek véget - néha egy lomtalanítással megsemmisülve szomorú véget - ezekben a történelmi értékű ősblogokban.
Mi is leírtunk mindent, talán a nyelvezet, a szokások voltak mások, talán munkálkodott még valami múltbeli csökevény, értékrend, esztétika… virágnyelven írtuk körbe ugyanazt, amit ma inkább sűrűn kicsillagoznánk látva avantgárd költőinket. Aztán léptünk egyet - jó nagyot - és a szemérmesen takargatott feslő bimbózatokról lecsúsztak azok a bizonyos leplek. Mindenki láthatta, hogyan érsz nővé, szinte az arcunkba nyomtad a pattanásaidat, mert közlési ingert éreztél a legtriviálisabb dolgaiddal kapcsolatban is. A levetett bugyival és a melltartóval együtt eltűnt az erkölcsösség látszata is. Jó, ne legyek már prűd, igaz?
Mikor nem volt így? Régen kicsit másképp volt. Talán az orgazmusod és a százezres videolejátszó megosztó között állt néhány fal még, zárható ajtókkal. Talán több kilincset lenyomva, több izgalom közepette léphettünk be a gyönyör előszobájába. A friss vörös rózsa elengedhetetlen kelléke volt még egy már nem első randevúnak is.
És végül itt vagyunk. Ez nem egy züllési sort kommentáló, vagy lesajnáló végszó akar lenni. A kíváncsi mai nap. Hol tartunk? Úgy látom, kezd érdektelenségbe fulladni a cicik áradata, elhervadt rózsák kornyadoznak szerte, sőt az az igazság, hogy szinte ingyen is megkaphatsz bármit. Értékek sírnak az egyik oldalon és bármit megtesznek, hogy látens értéktelenségüket kirúzsozva első osztályú kurvákká avanzsáljanak, és ott bénáznak a gagyi mackófelsős férfiúcskák, akik azt se tudják mi fán terem az udvarias lovagiasság. Már nincs értelme fárasztaniuk magukat emiatt. Ott van a tengernyi virágzat az út szélén, elég közéjük taposva egyet leszakítani. Annyian leírták ezt már előttem. Remélem mégsem igaz. Titkon reménykedem, hogy találok elpiruló fiúkat, akiket éget a szó: szerelem és lányokat, akik büszkén mondanak nemet inkább tovább várva az igazira. Reménykedem, hogy vannak titkos, de tiszta utak és források, ahol egymásra találnak a hasonló szép rokonlelkek és a felszín alatt egészséges halrajok úsznak.
Jó-jó, de hogy jön ide a célközönség? Kissé elkanyarodtunk volna?
A magányos naplóírót megértem. Szent és nemes dolgot művel érzéseivel: megörökíti azokat. Ő az, aki nem számít közönségre. Motivációit nem fedi fel, csupán a néma tanú, a napló ismeri őt. Az ő naplója kétesélyesen indul az idő kiszámíthatatlan sodrában. Ki tudja ki, mikor, hogyan talál majd rá és milyen szintén nemes gondolatokra indítja majd elolvasása? E tiszta esszenciára nem hatnak külső vélemények, nem torzítja, igaz nem is árnyalja tovább más személyiség. Mégis azt mondom neki: igaza van, írni jó!
Hogy vagyunk ezzel mi, akik tudván-tudva elhelyezzük benyomásainkat egy olvasó közegben?
Talán éppen ezt kellene elsőként tudomásul venni: ne lepődjünk meg azon, ha megszólítanak írásunk kapcsán. De még ez előtt jobb, ha meggyőződünk, jó helyen járunk-e: ide szeretnénk publikálni, vagy egy olyan felületre, ahol megelégszünk azzal, ha csupán olvasnak.
A célközönséget ki-ki maga vonzza be és ezt lehet tervezni. Nekem ezzel a sorozattal az volt a célom és látom be is jött eddig, hogy olyanok számára nyújtsak egy stabil érkező felületet, akik ezért vagy azért bizonytalanok. Írnának, de nem találják a tollat, a papírt, a szavakat, vagy fejükben egyszerűen csak kavarog a sok leírni való és jó lenne hozzá egy minta, a nagybetűs „Hogyan? ” Esetleg érzelmi viharba kerültek, esetleg hótt unottan néznek maguk elé, és épp ennek a valaminek, ennek az eszköznek a felfedezését várják.
Kit szeretnél te a célközönséged soraiban üdvözölni? Gondolom hasonló érdeklődésűeket. Akiket szintén megfognak majd az űrmicsodáid sejtelmes technikai részletei, akik elolvadnak egy-egy gyönyörű gondolatodtól, miközben ajándékként veszik át versedet. Netán olyanok, akik értékelik extravaganciádat, elismerően hümmögnek szabad verseid mélysége felett és együtt lüktet bennetek a megtalált közös belső ritmika. Igen részben lesznek ilyenek is az olvasótáborodban. Részben. Azonban ne csodálkozz, ha lesznek homlokegyenest tőlük különbözők is. Sőt, azt kell, hogy mondjam, annyira vegyes az egy blogbejegyzés alá gyűlők összetétele, hogy itt legfeljebb Gauss mester tudna mélyrehatóbban nyilatkozni.
A felvállalt közölni valóhoz hozzátartozik egyfajta felelősség is. Édes gyermekedet meg kell tudnod védeni az intrikus farkas palántáktól, ami, ha igazán magadból jött ez az írás, nem okozhat nehézséget. A több szemszögből is megálló írás példaértékűvé fog válni és öregbíti írója hírét.
Ez az egyik oka, amiért szeretnénk tanítani: szeretnénk, ha boldogabb ember lennél és szeretnénk, ha gyarapodó tudásod révén magabiztosságot, jártasságot szereznél a betűvetésben. Aki érdek nélkül képes megnyílni, az hasonlatos lesz ez mezőn nyíló virághoz, amely természetességgel növekszik, virágzik, és hull el a maga idejében. Szeretnénk, ha meg tudnál szabadulni minden görcsösségtől, félelmektől, sérelmektől, hogy derűs humorral szemlélődhess, magad is támogathasd olvasásoddal és hozzászólásaiddal az újonnan érkezőket. A harc itt véget ér. Ez az igaz mesék birodalma, de tekinthetjük a mesés igazságok tárházának is. Folyó, melybe belelépve és beleúszva veled folyik tovább!
Szóval igen, csak azt akartam mondani, hogy óhatatlanul van egy célközönséged, melyet a te személyiséget rendez, akár a mágnes a vasport. Eleinte mindenki azt hiszi, hogy ő választja ki, de ez épp fordítva működik. Ez az a kör, melyre a későbbiekben jó érzéssel számíthatsz, és ami fenntart, ha hullanál, és még magasabbra emel, mikor már azt gondolnád, örömed teljes.
Hogyha kedvet kaptál egy bemutatkozó blog írásához, ne fogd vissza magad! De írhatsz mást is: verset, prózát, forgatókönyvet… stb. ezekhez itt az oldalon a menükben találsz segítséget (milyen műfajok vannak, beküldendődhöz némely műfajban előzetes kiselemzést is kérhetsz.)
A célközönséged várja az alkotásodat!
2017, november 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése