Úgy szerettelek, hogy mást úgy nem lehet
Kevés a szó, s a benne foglalható,
Úgy szerettelek, mint kincsüket tengerek,
S vágyam úszott rajt’, mint a szép hajó.
Úgy szerettelek, mint csecsemő szendereg,
Boldog nyugalomban megvackolt helyén,
Tiszta szívvel, békén, mint egy kisgyerek,
Kit álom-ölben ringó anya nagy melle véd.
Úgy szerettelek, hagytam, hogy menjenek,
Órák csak teljetek ábrándozással,
Úgy szerettelek, hogy ha világ megremeg,
Reám dőlj legvégül, s ne gondoljak mással.
Úgy szerettelek, mint kis patak szigetet,
Körbefolyni, csókkal nyaldosni partjait,
Te lettél tájamnak: szűz dombok, s ligetek,
Elszédültem beléd, hallva madárhangjaid.
Úgy szerettelek, hogy mást úgy nem lehet,
Tűzben fogant vágyat merítettem dalban,
Úgy szerettelek, hogy elengedtelek,
S hiányodba egyszer végleg belehaltam.
2009
