Bódulat

Egyébként meg mindegy, lesz dal akár szék alól is

Mikor már eldűl a padló, és hozzá megtántorod’
Míg halkuló hahotába fúl a részeg kóris
Elvétve fogast jönnek elő kihányt, nemes borok

Most már könnyebb aludni. Vigyáz rám, hajamba köt,
Mivel nehéz lett gyomromnak megbékélni végül
Leszáll éjnek vállaimra a jótékony, bamba köd
És a sárgás, gyűrött papírosra, tintatócsa kékül

Elfelejtem szavam, amit,… mindegy…, hol találtam…?
Rúgásra ágyékom alélt vonaglással felel
Mintha vonszolnának, érzem, mélyebb hortyanásban
Durva zsákok hullnak rám és sűrű csönd lep el

Távol időtől, zajtól, nem bír zavarni indulat
Lenni így, vagy másképp, rabul önző kábulatban
Mondhatnám, de restellem, az úr mind így mulat
Keresném zsebemben, a … mit is?… miért átkutattam

Csak ócska rugók vannak, csavar szúrja bőröm
Ázott zsebkendőbe markol görcsös csalódással
Másik kezem meleg nedvet tapogat a földön
S az öntudat felé egy utolsó mondat szárnyal

Sarokba vetve megreccsen a széttört székrács fája
Már mást üvölt a kóris, kerül minden tekintet
Álmában megrebben az ittas ember szája:
Lesz dal akár főd alól is… egyébként meg mindegy

2008-04-14