A ’ nem’ járja át elveszett pitvarát
Hova nem juthat el ellenség, barát
S nem kérdezik, hogy: jönni lehet-e?
A mély – tó, hínáros, benőtt felszínű
Dúlt park őrzi kastéllyal, komoran
Mint a setét ég éjjelen, óh, olyan
Szerető, karddal átütött szívű
A mély – hűs, hűséges, árnyas temető
Holtak fölött élőknek dala rebben
S nem fázik alant sem hidegben
Kinek földből készült örök tető
2006-06-07
Hova nem juthat el ellenség, barát
S nem kérdezik, hogy: jönni lehet-e?
A mély – tó, hínáros, benőtt felszínű
Dúlt park őrzi kastéllyal, komoran
Mint a setét ég éjjelen, óh, olyan
Szerető, karddal átütött szívű
A mély – hűs, hűséges, árnyas temető
Holtak fölött élőknek dala rebben
S nem fázik alant sem hidegben
Kinek földből készült örök tető
2006-06-07
1 megjegyzés:
Fullextrán hozzászólások:
Hozzászóló: prayer
(Ideje: 06-07-2006 @ 10:27 pm)
Comment: Nagyon komor írás. De mint vers kimagasló!
Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 06-08-2006 @ 08:19 am)
Comment: Mind három mélység, komor fájdalmas érzéseket okozott versed olvasása közben.....
Hozzászóló: emericus
(Ideje: 06-10-2006 @ 11:03 am)
Comment: Megragadóan szép vers.
Megjegyzés küldése