Térj vissza, hajnal!

Ősz szálakat fűz, jő a délután

Megáll, árnyékot von egy őz-sután

Koronákba kapva levelet reszket az esti szél

Álmokat kerget, holt vágyakat űz
Barna hullámba ősz szálakat fűz
Elmúlásba merül, de megvív a fáradt gondolat

Térj vissza, hajnal, s hűtlen nem leszek
Kelts megint dallal, s elébed megyek
Száz éjszakán át hogy vándorol a szív, ne lásd!

Töltsd bensőm buja erdőillattal
Csak mutasd magad, térj vissza, hajnal!
Megcirógatja arcom, s lehunyt szemeim a fény

Hozd május kincsét, jó lesz éreznem
Párával dúsult, hosszún lélegzem
Vadvirágok porára arany méhrajok gyűljenek!

Harmatcseppeket himbál a friss lég
Siess, óh tavasz, hozd május kincsét
Hadd zsibongjon az élet ismét gyönyörűséggel!