Álmaim voltatok és én felébredtem,
üres életembe száz mesét szórtatok,
mégis elröppentek az évek feledten.
Csalogányos hangjaitok kedves színe
elveszett, elveszett hitvány füleimből,
nem tudom, millyé lett, ma is szelíd-e?
Nevettünk is együtt, sírva emlékezem,
rám bíztátok nyújtva: apa úgyis tudja,
belesimult, úgy őrizte kezeitek kezem.
Elhagytalak család, kicsiny fészekalja,
helyettetek enyém lett megátkozott jövőm,
senki se mondja már: Isten így akarta!
Senki sem mondja, hogy igen, jó döntés volt,
csak: hogy bolond, bolond, kinek négy csalogány
segítséget kérve hiába dalolt.
Álmaim voltatok és én felébredtem,
üres életembe száz mesét szórtatok,
de már késő, elmúltak az évek felettem…
Bár álmodnék még úgy halálra várón,
hogy pillantásaitok szivárvány csókra
lenne az ajándék a halálos ágyon
