Első írásom
Őszintén szólva, írni nem olyan nehéz dolog. Különösképpen, ha valaki nagyon szeretne. Persze születhetnek borzasztó dolgok is, meg ámulni való csiszolatlan gyémántok is. Tudod, sokan eltévesztik, mit is kell ilyenkor tenni. Összeráncolt homlokkal várnak valamilyen csodálatos ihletre, hogy ami majd ezáltal elkészül az szép, rendezett, bölcsességgel teli summázat legyen.
Picit munkál a félelem is: mit mondanak majd rá? Megfelel-e a szabályoknak, formája ábrázolja-e az iskolapéldában tanultakat?
Nos, elárulom, én nem szoktam a bekezdések elejét beljebb tolni, mint elmondták vala sok évvel ezelőtt kedves tanítóim. Tulajdonképpen elkezdeni, eljutni a sorkezdő nagy A betűig, ez a legnehezebb, a többi karikacsapás, szinte árad a szó, megállíthatatlan.
Joggal kérdezheted, akkor írónak lenni csupán ennyi?
Igen és nem. De ez a nem ne bátortalanítson el. Van a folyamatos és a fogalmazott szöveg. Előbbi hasonló ahhoz, amit most adok elő, tehát úgy tűnik, mintha beszélgetnék veled és van az, amit megelőz kutatómunka, felépül egy bizonyos előre kitalált szerkezetre, vezetése, íve, sodrása, cselekménye, csattanója van. (Nyilván érted, hogy a folyamatos szöveget is fogalmazni kell, csak kevésbé kötött módon rögtön fejből is tudod prezentálni.)
Most azt szeretnéd mondani, hogy ne nézzelek ennyire kisiskolásnak, mert tudsz azért írni, hiszen volt már toll a kezedben, sőt részt vettél fogalmazásórán is valamikor.,
…. de itt van ez a képződmény, ez az internet, meg a különféle portálok, ahol ismeretlenek odaírogatnak a kis kezdetlegesnek vélt művecske alá és jól megmondják, mit és hogyan kellene ahelyett, ahogy végül is lett. Hát lett, amilyen lett. Nem feltétlenül baj, ha senki sem veszi észre, mit alkottál elsőre, bár kétségtelenül jól esik. És az sem baj, ha észreveszik, de mondjuk nem épp a jó értelemben fűznek hozzá megjegyzéseket. Nekem is volt mentorom, aki köszöntött, látva első, bizonyára gyengécske írásomat. Szóval, örülök, hogy idetaláltál, érezd jól magad és főleg: írj!
Valami kis önbizalmat össze kell kapirgálni. Elfeledni, hogy kívül háború dúl. Csöndes parkba jöttél, árnyas fák alá, áramló gondolataidat összegyűjteni egy nagy fésűvel és hosszú (vagy rövid), de színes történetfonatot fésülni belőle, kibogozva a csomókat. Kis, rövid villanásnyi érzések lejegyzésére a vers a legkiválóbb eszköz, de ha szerteágazó történeted van, azt célszerű jobban végiggondolni, jegyzeteket készíteni, vázlatot írni előtte.
Persze így is belekezdhetsz a saját történetedbe:
„Egyszer Harry a bácsikám unokaöccse mesélt, már nem tudom miről, mert vontatott volt és hosszú. Olyan fáradt voltam, hogy a délután hatalmas hullámként bukott át felettem. A nyár hömpölygő folyamként ragadott magával, Éreztem, hogy ott vagyok, meg nem is, a fák között színes cukorkák módjára hintázott a borostyános ragyogás. Elandalodtam és álmomban a tengerparti homokon ültem, míg hallgattam a morajló hullámok időtlen dallamát, susogtak körülöttem vízre hajló pálmafák… ”
Ekkor mi olvasók azt várjuk majd, hogy megismertess az óceán roppant erejével, elkap a Karibi életérzés és szeretnénk majd valami szép, romantikus, szerelmes történet részesei lenni. Legalább egy folytatásos novellát akarunk tőled, ami szomorkás, vagy heppiendes véget ér, és bizony kisebb csalódással könyveljük el, ha egy oldal után befejezed.
Ezt megkerülheted, ha mondjuk nincsen csak fél órád arra, hogy kifejezzed, mi munkál benned, így egy talányos verssel is meglephetsz minket:
Hanyatló idők óarany alkonyán
pálmás parton járt szabad szívem,
ott volt a végtelen, s hullámzó óceán
álmot láttam, mit nem látott senki sem… ... ésatöbbi…
A biztos pont a napló: ez már megtörtént veled és senki sem vetheti a szemedre, ha leírod, . Sőt még érdekes is lehet. Biztos, hogy igaz, mert a naplók nem tudnak hazudni, hitelesek. És akár hiszed, akár nem, az igaz történetek elementáris erővel hatnak, szóljanak bármiről! Van itt egypár hasonló pályatárs, akinek a napját, ha végig követed, az maga a felüdülés. Ha ma még csupán az a lendület van meg benned, hogy de jó is lenne leírni, ami benned van, akkor jó helyen jársz. Kis körbetekintés után megtalálod a neked megfelelő hangot-kifejezésmódot, legyen akár ez szabadabb vers, történetírás, vagy hangos média, képzőművészeti alkotóműhely és nekiállhatsz. Legjobb úgy tanulni az alkotói életmódot, hogy közben kérdezel, részt veszel műhelymunkában, közös alkotásokat készítesz másokkal, gyakorolsz. A „hogyan” és a „mit” a kulcs ahhoz, hogy milyen minőségű, mások számára is élvezhető karakterű „művésszé” változol-e.
Rögtön az elején el kell, hogy mondjam, nem kell erőszakot tenned magadon: Te vagy a titok maga, és amilyen vagy, azt fogod használni. Te fogsz változni, bátorodni, kinyílni és szépségeket letenni az asztalra. Amit először jegyezz fel magadnak az az, hogy nem kell megfelelned más igényeinek, nem másokért írsz, hanem a te legbensőbb dolgaidat közlöd - ha akarod – velünk. Amit mi szeretnénk hozzátenni, az a technika, és némi egészséges orientáció, mely a veled született természetes igényszintről a kortárs, vagy nem kortárs, de egy irodalmibb nyelvezet felé vezet –hacsak már nem ott vagy és nem te fogsz bennünket tanítani. Ebben az esetben „Az útikalauz kezdő íróknak” további fejezeteinek megírásában szívesen látunk aktív szerzőként!
Szóval, folytathatjuk?
2017, november 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése