Szikkad a tó.
Élni való
szép napok álma
úgy tova tűnt,
mint odakünn
nyár koronája.
Úszik a kócsag
ring csak a csónak
nem leli párját.
Mit hoz a holnap,
festik a tollak,
bontja a szárnyát.
Szomjas a Hold,
míg vele volt
egy kicsi gyermek,
tudnia kell,
hogy felemelt,
s hívta Szerelmet.
Bár kiabálja,
néma a szája,
nem leli párját,
sírna, hiába,
elnyeli párna
hajnali vágyát.
Nincs meg a szó,
sírni de jó,
rajzol az ördög.
Vége a napnak,
újra szabad vagy
s jő a csütörtök.
Kelt: egy szerdán, choriambusban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése