2004. október 5., kedd

Versfolyam - Úgy-úgy visz...

Úgy-úgy visz az árvíz megállíthatatlan
Csillám-tükrök tánca ezer szín, s alakban
Habjai reszketnek a parti füzes alatt
Elvitte a stéget, csak a cölöp maradt

A híd, csak Ő néz bámészkodva lába közt
Meztelen combjáig ér, s áramolva füröszt
Feltűrve traverzét vigyázza az utat
Oldalt is szemlélve jármű után kutat

Míg hátát görbítve a folyó fölé hajol
Estébe fordul és lenyugszik valahol
Átadja a helyét hideg csillagoknak
"Hova lettél társam, melengető nap?"

Minden este kérdi, de csak hunyorgatnak
Reá a pontocskák, s a kutyák ugatnak
Álomba merül hát titkos fény-játékán
s a csillagok kacagnak, mint megannyi szép lány





Nincsenek megjegyzések: